Gondolatok a világról és a színházról, mert
"...az öntudat
belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
a gondolat halványra betegíti" mondja Hamlet
Olvasom a színház hírlevelét a neten, meg a színházi sajtótájékoztatókról a tudósításokat a lapokban, és nem tudom, bosszankodjak, nevessek, sírjak vagy felháborodjak a színházi menedzsment, meg művészeti vezető „kinyilatkoztatásain”. Felváltva valamennyi kedélyállapotot átélem. Bosszankodom és röhögök a menedzser-igazgató fölöttébb ésszerű érvein, amikor kínos igyekezettel indokolni próbálja a Táncegyüttes művészi vezetőjének leváltását. És hahotázom, amikor az együttes új vezetőjét megnevezi, akinek a direktorsága idején egy igen halvány, hatástalan és erőtlen táncszínházi produkció létrejött. De továbbolvasva az új menedzsment bölcsességeit, a művészeti igazgatótól megtudom, hogy miért választotta Szophoklész tragédiájának játékteréül a Léderer-malmot. Mert tetszenek tudni, nekem ez a Léderer név azt a brutális gyilkosságot idézi fel, ami a múlt században történt és amiről a pestikabarékban aLédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába! című kuplét énekelték. Hát az antik görög világ sem volt kevésbé véreskezű, mint Léderer Gusztáv csendőr főhadnagy és felesége, akik 22 részre darabolták azt a szegény hentesmestert. Mert ugye tetszenek tudni, hogy ez az isteni jóslat elől menekülő szegény Oedipus mit művelt. Ha nem, ideírom, a lényeget Babits Mihály fordításban. „És kiderül, hogy önnön gyermekeinek/ testvérük és atyjuk egyszerre, s hogy szülő/ Anyjának fia s férje; apjának pedig gyilkosa s ágy utódja”.Hogy erről a szörnyű, hátborzongató apagyilkosságról, a vérfertőző nászról és következményeiről szóló tragédiát a rendező miért viszi a Léderer malomba, az számomra felfoghatatlan. Próbáltam kitalálni. Szabó K. István talán megszállottan keresi az új színházi tereket? Vagy úgy gondolja, hogy Franz Kafka szörnyű embermalmára is utalhat a malom helyszínnel? Elfogadható, művészileg megindokolt magyarázatot nem adott a sajtótájékoztatón erre az átgondolatlan helyszínválasztásra. Az, amit P. Brook mond a színházi térről, az már a legtöbb kulturált nézőnek közhely. Ne etessen minket azzal sem, hogy a színházat élő művészetnek tartja a rendező, egy olyan városban, ahol van egy szépen rendbetett színházépület, és van egy új nyári színház. Az, hogy „szeretnének túlmutatni a polgári színjátszáson”, az számomra badarság. Melyik polgári színjátszáson, tessék mondani?! Csak nem azon, ahol az antik görög tragédiát 3000 (nem elírás, háromezer) váradi polgár nézte meg egyetlen előadáson.Amiről a budapesti, bécsi, párizsi, berlini lapok is elismerően írtak. Zárójelben jegyzem meg, hogy akkor Váradnak 38557 lakosa volt és abból 88.8% magyar.Tehát a lakosság közel 10% látta az előadást. Most meg engem, hogy „megmozgassák a fantáziámat” hol egy kopott állomásra, hol egy lerobbant malomba hívnak színházi élményre. Üljek és szerezzek esztétikai élményt holmi improvizált nézőtéren? Ha egyáltalán a taxis tudja majd, hogy hol van az a velencei malom, amit közszállítási járművekkel aligha lehet megközelíteni. Hát inkább újraolvasom a Sophoklész tragédiákat. Nem megyek a malomba!
