Egy adócsaló vallomása

Egy adócsaló vallomása

Finánc urak, én égre-földre megesküszöm, hogy nem akartam adót csalni és megkeseríteni az önök életét, akik éjt nappallá téve keresik, kutatják a magamfajta galád adócsalókat. És számolnak reggeltől napestig, hogy az állam kasszáját az én adómból elmaradt összeggel gyarapítsák.

Mert ha nem tetszenének emlékezni, szólok, én tavalyelőtt is, amikor értesítettek, hogy vagy három lejjel többet fizettem a kelleténél, elmentem önökhöz és nem vettem fel azt a pénzecskét, ami egy kenyérre való volt akkoriban. Én alapjába véve egy tisztességes ember lennék, még akkor is ha időnként adócsalónak tűnök. De tessen nekem elhinni, hogy én nem tudtam azt, hogy az én „szellemi tulajdonomért” kapott 79 lejért 13 lej adót kéne fizessek. A könyvelő se tudta és ezért fizettünk csak 12 lejt. De most már tudom, mert önök kiszámolták, és egy ajánlott levélben közölték velem, hogy én elmaradtam egyetlen 1 RON-nal, amit 60 napon belül ki kell fizetnem. Természetesen én elismerem a bűnömet és már a jövő héten a teljes summát kifizetem. Sőt, arra is hajlandó vagyok, hogy megtérítsem azt a plusz költséget, amibe önöknek én, a megtévedt adófizető „belekerültem”. Vagyis, két fehér lap nyomtatva (a piaci áron) az 0.20 RON, egy nagyobb fehér boríték az is legalább 0.20 RON, + az ajánlott levél postaköltsége 1.90 RON. Az összesen 2.30 RON.

És tessék nekem elhinni , hogy nem én írtam azt a verset, hogy:

Jött az ördög hegedűszóval,
elvitte a fináncot;
és minden asszony így kiált:
"Belzebub, éljen a táncod!"
Az ördög, az ördög,
az ördög e tánccal
oda van, oda van
oda van a finánccal.

Schneider Németh Antal

a volt Alburnus