Hiányérzet
Több mint három hónapja annak, hogy volt egy fesztivál Kolozsváron. Nagyjából beszámolt róla a média, meg a színház honlapja is. Bennem mégis él a hiányérzet az esemény médiavisszhangjával kapcsolatban. Bár lehet, hogy túlzottak az elvárásaim. Nem tudom, létezik, hogy csak én várom azt az összefoglaló, elemző, értékelő, a következtetéseket szintetizáló írást, ami erről az Interferenciák Színházi Fesztiválról érdemben szól? Csak én lennék kíváncsi arra, hogy a látott előadások alapján a szakmai körökben milyen összkép bontakozik ki a mai európai színházi törekvésekről? Vajon nem kéne tájékoztatni a fesztivál előadásait nem látó színházi szakmát és színházi közvéleményt mindarról, ami újdonság a játékban, rendezésben, színpadi nyelvben, a figurák megformálásában. Arról, ami korszerű és követhető, követendő. Arról, hogy merre tart az európai színház és ennek milyen hatása lehet a színház és néző viszonyára. S ha valaki úgy látta, hogy tart valamerre, akkor írni kell róla.
Vajon miért nem írt efféléről mindmáig senki? Azért, mert nem érdekli a médiát és a közönséget ez az ügy? Vagy azért, mert nem tartja fontosnak egyetlen színházi szakíró sem, hogy egy ilyen eseményről érdemben írjon? Vagy talán nem volt egyetlen olyan színházértő személyiség sem (a rendezőkre, dramaturgokra, színikritikusokra, színészekre gondolok), aki minden előadásra meghívót kapott volna és így egységes képet tudna magában kialakítani a fesztiválról és a mai színházi irányzatokról? Vagy volt ilyen, de nem éri meg neki a fáradságot, hogy egy hosszabb szövegben mondja el véleményét, hiszen azt legfeljebb néhány ember olvasná? Vagy volt ilyen személyiség, de nem látja át a dolgokat és nem kíván véleményt nyilvánítani, mert bizonytalannak érzi saját értékítéletét a mértékadó színházi presztízs-személyiségek árnyékában.
Vagy csak én gondolom ezt a fesztivált olyan jelentősnek, hogy arról mély értelmű gondolatokat kéne megfogalmazni, egy olyan városban, ahol az egyetemen színművészeti kar is létezik, teatrológia szakkal, ahol az ifjakat többen is képezik az újszerű és az eredeti meglátására és befogadására. Jó, ismerem én a cognitív disszonancia jelenségét, azt amikor az ember olyan helyzetbe kerül, hogy a környezetében lévő befolyásos és meghatározó személyiség véleményétől eltér a véleménye s ez feszültséget okoz benne. Lehet, hogy ilyen helyzetek is adódnak? És ez arra késztet egyeseket, hogy elhallgassák a véleményüket, mert annak kinyilvánítása pont olyan nagy belső és külső feszültséggel járna, mint az, hogy e környezet befolyására a saját véleményét megváltoztatni kényszerül. Vagy arra, hogy az eltérő véleményt hangoztató „forrást” leértékelje, ezzel csökkentve önnön feszültségét.
Az is lehet, hogy a nyomtatott sajtó, a havi lapokban a hosszú átfutás miatt nem látott napvilágot mindmáig a várt tanulmány. Én várom, hátha a Színházi Világnapra megjelenik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése