Egy hajdani "adathordozó" 4

Egy hajdani „adathordozó” 4.

Az „én  színészem”

Sok mindent tudtam meg az „én színészemről”, csak a nevét nem sikerült kiderítenem. Pedig e jegyzetek írásának kezdetén úgy gondoltam,  a rejtély megoldásának kulcsa a kezemben van. Arra gondoltam, hogy ha az „én színészem” az 1895. évben  Jászai Mari mellett Oresztészt játszotta Szophoklész Élektra című tragédiájában, akkor  Kelemen István Várad színészete című nagyszerű könyvében biztosan megtalálom a nevét. Valószínűnek tartottam, hogy Jászai  Mari 1897-ben, az első magyar szabadtéri színházi előadáson is őt választotta partnerének. No, meg is találtam, hogy ezen a híres nevezetes váradi előadáson Oresztész szerepében Mihályfi Károlyt láthatta a  háromezer fős(!) nagyérdemű közönség. A két főszereplő előzőleg mindenképpen játszhatott már együtt, mert ahogy Kelemen könyvében olvasom „Jellemző a kor színházi viszonyaira, hogy ezt a nagy érdeklődéssel várt előadást sem próbálták hosszabb ideig. Leszkay társulata – a rendes napi előadások megtartásával – csak egy hetet áldozott a próbákra, s a két főszereplő: Jászai Mari és Mihályfi Károly mindössze két nappal a bemutató előtt, augusztus 13-án este érkezett meg Váradra és tekintette meg a szokatlan színpadot. Összpróbákra csak augusztus 14-én került sor, miközben a mesterek az utolsó simításokat végezték. Így valószínű, hogy a szabadtéri Elektra előadásra sem  az aprólékos műgond volt a jellemző, hanem az egyéni teljesítmény, a színészi bravúr” (Kelemen 1997. 142.o.). Ebből mindenképpen arra következtettem, hogy egy olyan nagy művész, mint Jászai Mari, aligha ment a közönség elé egyetlen próbával és egy ismeretlen partnerrel. Valószínűnek tartottam, hogy már azelőtt is együtt játszottak ebben a tragédiában. Úgyhogy arra gondoltam, hogy két évvel korábban ugyancsak egy júliusi Elektra előadáson  a Krecsányi társulatánál is ez a páros volt a főszereplő. Csakhogy az 1895-ős Naptár és Évkönyvben Mihályfi Károly neve a Nemzeti Színház  színészei között szerepel, sőt a Nemzeti Színház Nyugdíjintézetének választmányi tagjai között is ott találom a nevét. Tehát aligha lehetett abban az évben   egy meg nem nevezett majd a Makó Lajos és a Krecsány Ignác társulatánál is. És itt megállt a tudományom, no meg a színházi Sherlock Holmes működésemet is abba hagytam, mert neheztelek az „én színészemre”. Hogy is nem gondolt arra a 19. század utolsó évtizedében, hogy a 21. század második évtizedében, egy forró júliusi napon  majd valaki kíváncsi lesz arra, hogy ki is volt Ő, aki például 1895 június 11-én, Budán vendégszerepelt és ott V. Sardou: Fedora című darabjában Ipanoff szerepét játszotta. 

A Transindex Színház Fórumra írt jegyzet