Egy hajdani "adathordozó" 3

 Egy hajdani „adathordozó” 3.

Színdarabok, szerepek, színészek

Azért ne gondoljuk azt, hogy az én 157 alkalommal színpadra lépő „színészem” kizárólag csak a korszak gyenge kis színpadi csinálmányait, játszotta. Persze, a  legtöbb ilyen fércmű volt, de ezek csak ritkán értek meg két  előadást. Kíváncsi voltam arra, hogy abban az időben egyetlen év alatt egy színész a vidéki magántársulatoknál hány klasszikus szerepet játszott. Hát „az én színészem” nem panaszkodhatott, az tény, mert  az 1895. évben az egyik társulatnál eljátszotta, Rómeót, majd a másik társulatnál Párist. És  játszotta a Hamletben   Laertes szerepét  is. Krecsányi társulatánál Szophoklész  Élektra című tragédiájában Oresztész szerepében remekelt olyan  Élektra mellett, mint Jászai Mari. És ugyancsak Jászai Mari partnere volt Mortimerként  F. Schiller Stuart Mária című darabjában. A magyar klasszikusok sem voltak idegnek  tőle, hiszen az csak természetes, hogy a 86 játszott darab közt ott találtam a Bánk bánt és Az ember tragédiáját. Katona József művében Ottóként lépett színre,  Madách művében már négy szerepet játszott. Az akkoriban és azóta is sikerrel játszott Brandon Thomas darabban, a Charlie nénjében    a címszerepet játszotta. És akkor itt kanyarodjunk el egy kicsit és nézzük meg azokban az években mit kedvelt a közönség, mit játszhattak el többször is  nem csak egyetlen alkalommal. A Charlei nénje kétségkivül siker volt, mert egymás után 4  alkalommal játszották. Sardou: Szókimondó asszonyságában  a nem nevesített társulatnál 7 alkalommal,  a Makó társulatánál csak egyszer, a Krecsányinál 3 este  játszotta Neiperg szerepét. Ez utóbbi társulatánál G. Hauptmann:  A takácsok című darabja 11 előadást ért meg augusztusban, ami  arra utal, hogy a nyári hőség nem tántorította el a nézőket  az ilyen „munkásmozgalmi” darabtól sem, amit még abban az év szeptemberében a hatóságok betiltottak. Ugyancsak az augusztusi hónapban játszották 13 alkalommal, Adolphe d’Ennery: A gyermekrablónő című darabját. Az operett sem volt idegen az „én színészemtől”, hiszen az éves felsorolásban Offenbach Varázsfátyolát hétszer említi.

Kíváncsi voltam hány tagja volt akkoriban az Országos Magyar Színészegyesületnek.  Ez az egyesület valószínűleg afféle érdekvédelmi, szakszervezeti szervezet volt, ahol számon tartották a pályatársakat, s ha kellett azoknak átmenetileg segélyt is adtak.  A naptár hosszú névsorát végigszámolva megtudtam, hogy az Országos Színészegyesületnek  2185 tagja   volt.  Ebből 1062 volt  a „működő” , vagyis  szerződéses tag.  A nyugdíjazottak száma  mindössze 27, ami a nyugdíjrendszer kialakulatlanságára utal. Segélyezettet nem találtam a felsorolásban. Pályaelhagyót,  kilépetteket annál inkább, összesen 201 színész szakított az egyesülettel, és 9 tagot  zártak ki. Meglepően nagy a kereszttel jelölt „elhaltak” száma: 218. Igaz nem tudom milyen periódusra vonatkozik az adat, a Színészegyesület megalakulása óta haltak meg ennyien vagy  az előző 1894. évben. Viszonylag magas a szerződés nélküli, nem „működő” színészek száma is 668.

 Nem tudom, ma hol tartják számon  ilyen alaposan a színészeket, azt hiszem sehol. hiszen  a színházak honlapján sem olvashatunk adatokat arról kinek hol van szerződése ki ment el egy társulattól és ki szerződött oda.  És még  két érdekesség: az egyik, hogy a „működő” színészek közül mindössze 6 (hat) színész játszott egy évben három társulatnál is. A másik érdekesség, hogy az egész naptárban egyetlen egyszer sem írták le azt a szót, hogy színművész, pedig nemcsak csepűrágók voltak, hanem  olyanan nevek is, mint Jászai Mari, Szentgyörgyi István, E. Kovács Gyula.

A Transindex színházi Fórumára írt jegyzet