Az Ezerfejű Cézár ezeregyedik feje
Arra gondoltam, hogy szót kéne ejtenem a nagyérdemű publikumról, a néző, meg olvasó, meg szurkoló közönségről, akit a cirkuszisták focisták, meg a teatristák, is magasztalnak, ha van, és akit már a jelenlétéért is a nagyérdemű jelzővel illetnek ( illetek, valaha). Persze, én itt csak a teatristák publikumáról szólok, mert a porond és a sporttér az én világomtól kissé távoli. Igaz, mindhárom látványosság szívesen használja a közönségre az Ezerfejű Cézár titulust, ami, gondolom, az antik Róma gladiátor versenyére utal. Hogy kellően tudományos legyek, megkíséreltem felkutatni honnan is ered ez a kifejezés és ki használta először. Természetesen nem ültem be egyetlen egyetemi könyvtárba sem, hanem csak itt a neten néztem utána. De mindhiába, nem találtam meg a szószerkezet kiötlőjét, csak azt, hogy miért Cézár az ezerfejű közönség. Szóval, valahol (Már elnézést, a tudós nőktől és férfiaktól, hogy nem használom az internet források pontos megjelölését, de erre, tudtommal, mindmáig nincs pontos metodológia.) azt olvastam, hogy „A vesztes életéről a császár döntött, a lefele fordított hüvelykujj a halált jelentette, a fölfelé fordított az életben maradást.” Szóval, kétezer évvel ezelőtt is már így “lájkolt” a császár Rómában, azaz így mutatta ki a tetszését a gladiátorok viadalán. De hogy ezzel egy időben a colosszeumi véres „performanszoknak” a több ezer nézője miként nyilvánult meg, arról nem szól a fáma. Mert az egyetlen Cézár fej mellett vala ott még több tízezer, nem is tudom hogy mondjam: nagy-közönség vagy törzs-közönség, néző-közönség fej? Mert, hogy nem csak elit, alkalmi, meg fesztivál közönség volt akkoriban , az tutti. A színházakból mára eltűnt az Ezerfejű Cézár, vagy jó esetben átadta helyét az Elitfejű Cézárnak vagy, hogy pontosabb legyek és a mai színház-tudósok nyelvét használjam: a kis közönségnek, a szűk közönségnek, a szakmai közönségnek, a réteg közönségnek, no meg a művelt fesztivál közönségnek. Mert engem egy színháztudós nemrégiben kioktatott, hogy az ő színháztörténeti könyvüket nem ám az Ezerfejű Cézárnak, hanem a „szakmai, színháztudományi közönségnek” írták olyan „színházközeli embereknek”, akik, ahogy az ő könyvűket leteszik rögvest elszaladnak a legközelebbi egyetemi könyvtárba, és ott „továbbolvasnak a jelzett szakirodalom mentén.” No én most már rájöttem miért olyan üresek a színházaink szálái. Gondolom azért, mert a mi „színházközeli, színháztudományi közönségünk” folyton ott ül a könyvtárakban és továbbolvassa a színházi könyvekben jelzett szakirodalmat. Ők az Ezerfejű Cézárnak az ezeregyedik feje(i).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése