Széljegyzetek és adalékok A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei I. című könyv margójára
Második rész
A fellelhető dokumentumok meglehetősen önkényes kezelésére a fenti névelírások és kihagyások mellett, megemlítek még egy példát. Amit nem azért tartok pontosítandónak, mert abban a feleségem, Németh Kati is érintett, hanem azért, mert apró adalék Kőmíves Nagy Lajos munkastílusának megismeréséhez. A könyv Mutatók és mellékletek részének 259. oldalán a Lázok János által összeállított anyagban található a Légy jó mindhalálig szereposztása is. Az anyag összeállítója három forrást említ meg a lábjegyzetben. Sajnos mellőzte a forrásoknál az eredeti plakátokat, így a valóságtól teljesen eltérő szereposztás jelent meg a könyvben.
A történet a következő: Luigi bácsi első rendezői elképzelése az volt, hogy Nyilas Misi osztályának diákjait is velünk, a főiskolásokkal játszatja el, de aztán arra a következtetésre jutott, hogy mi túlontúl behemótok lennénk és ezért a Bolyai Liceumból hívott öt diákot, akik a plakáton „mint vendég” szerepeltek. E mellett új szereposztást dolgozott ki, mert valószínű, hogy a december 23-i bemutató előtt már eldőlt, hogy kit tesznek ki az első félévi gyakorlati vizsgán. Így a kezdetben Szegedit játszó Aradi (Aradics) Lászlót és a Gazdaasszony szerepére kiosztott Czikéli Mártát mellőzte. Az előadás plakátján Szegedi szerep már nem is olvasható, hiszen a szövegét más szájába adta. A gazdasszonyt viszont Németh Katalin játszotta el, aki az 1958. március 18.-i előadás plakátját mindmáig megőrizte. Ezt most hiteles dokumentumként itt közlöm.
Az viszont a könyv lektorának (ha manapság még van ilyen) a bűne, hogy Ungvári Zrinyi Ildikó tanulmányában a 85. oldalon hibás évszámmal megjelent szöveget „a Légy jó mindhalálig c.1951-es előadás” nem egyeztette az ehhez kapcsolódó 3/17. kép szövegében helyesen szereplő, 1957-es évszámmal.
*
Lehet, hogy ez „szakmai ártalom”, de figyelmesen végigböngésztem, minden tanulmány könyvészeti anyagát is. Így találkoztam Zsigmond Ferencnek egyrészt „gépíratban” fennmaradt, 1955-re datált kéziratával Lázok János tanulmányában. Valószínűleg ugyanez az anyag rövidített változata jelent meg a Kovács Levente által felhasznált,1980-ban a Korunkban közölt Zsigmond írásban is. Emlékeztem erre a névre, de arra már nem, hogy milyen hivatala is volt Zsigmond Ferencnek az Intézetben. Ő volt a gazdasági vezető vagy talán a káderes?. A sok nevet felsorakoztató NÉVMAGYARÁZAT-ban hiába kerestem a nevét, mert róla megfeledkeztek a szerkesztők. Sürgősen tájékoztatást kértem hajdani kollegámtól Gáll Ernőtől, akitől ezt a felvilágisítást kaptam:
”Zsigmond Feri - ha jól emlékszem a keresztnevére - a főiskola tanulmányi titkára volt. Ő írhatta a színi történetét, mert hiszen évekig volt olyan munkakörben, amiben mindenről tudott. Precíz ember volt, nem hiszem, hogy túl sokat tévedett.”
Levélféle Schneider Németh Antal úrhoz (2. rész)
VálaszTörlésReflexiók megjelent kötetünkkel kapcsolatos második blogbejegyzésére
Próbáltam megérteni, hogy a tanácsolt Transindex helyett miért saját blogja szűkebb nyilvánosságát választotta könyvünket illető kritikai észrevételei közzétételére. Azt hiszem, helyes a sejtésem: Ön a hibák jelzését és nyilvánosságra hozatalát nem egy szakmai kiszorítósdi bunkójának tekinti, amit fegyverként kell forgatni a megbírált mű és szerzője/szerzői ellen. Örömmel konstatálom, hogy bejegyzései kimondatlanul is egy módszertani evidenciát példáznak: az autentikus tudományos vita logikája együttműködést feltételez, hiszen egy ilyen szakmai vita nem nulla összegű játszmaként működik.
E felismerés jegyében második kötetünk megjelenésekor mindenképpen szükségesnek tartom részünkről egy olyan internetes szakmai vitafelület(blog) megteremtését, amely lehetővé teszi majd munkánk kritikai visszajelzéseinek begyűjtését, a tévedéseket és az eltérő véleményeket is jóhiszeműen jelző és fogadó vitakultúra jegyében. Úgy tűnik, hogy jelen esetben az Ön színházi blogjának kezd kialakulni egy ilyen funkciója – ám ez nyilván elsősorban az Ön további szándékától függ.
Rátérve most a második bejegyzésében említett konkrétumokra: nem tudom, mit tekint Ön a fellelhető dokumentumok önkényes kezelésének, és honnan veszi (létező) eredeti plakátok mellőzésének feltételezését. Ez a (téves) hipotézis abból az előző levelemben már említett, idealizált elképzeléséből eredhet, miszerint egyetemi archívumunk polcain évek szerinti katonás rendben minden megtartani érdemes dokumentum ott sorakozik, szükség esetén csak le kell emelni onnan. Ehhez képest a Légy jó mindhalálig színlapját például azért voltam kénytelen „mellőzni”, mert egész egyszerűen nem volt fellelhető az általam átkutatott helyeken. Így egyetlen hozzáférhető forrás maradt: csupán a bukaresti CIMEC elektronikus adattárát használhattam. A jpg. formátumban megküldött Légy jó minhalálig-plakátért s a mellékelt helyreigazításokért ezért kiemelten mondok köszönetet. Remélhetőleg egyetért velem abban, hogy az Ön utólag érkező kiegészítése nem zárja ki és nem helyettesíti a szereposztás első (közölt) változatát, hiszen ez bizonyosan Kőmíves Nagy Lajos eredeti szereposztási elképzelését jelzi a próbák elkezdésekor. Szerintem a két szereposztás csak együtt rajzolja ki a rendezői koncepciónak azt a változását, amit az Ön dokumentumértékű kiegészítése a küldött plakátmásolat alapján részletez.
Jelezni kívánom: a második kötet megjelenése után kezdeményezni fogjuk az 1947-1976 közötti minden előadás szereposztásának felvitelét az egyetem honlapjára – az addig begyűjtött összes hozzáférhető plakáttal együtt. Nyilván több esetben is elő fognak kerülni egyazon előadás egymástól eltérő szereposztásai – a nagy kérdés, hogy mindegyik esetben felbukkan-e az a személy, aki az eltéréseket értelmezni tudja. A plakátgyűjtemény felvitele a honlapra remélhetően növelni fogja ennek esélyeit, ha elég gyorsak tudunk lenni ebben az állománymegőrző munkában, s megfelelő hatékonysággal tudjuk elérni és megszólítani a korszak még élő tanúit. Nem titkolt reményem, hogy ebben az Ön segítségére is számíthatunk majd.
folyt. köv.
folyt.
VálaszTörlésReflexiók megjelent kötetünkkel kapcsolatos második blogbejegyzésére
A Légy jó mindhalálig bemutatójának egyetlen helyen hibásan maradt évszáma az én lektori bűnlistámra írandó, mivel szerkesztőtársammal, Zrínyi Ildikóval egymás szövegeinek, illetve - megosztva - szerzőtársaink tanulmányainak lektorai voltunk. Kérem figyelembe venni azonban, hogy Kőmíves Nagy Lajos rendezéseinek felsorolásában, illetve az 1947-1962 időszak játékrendjében – tehát a leginkább keresett, kiemelt helyeken – a bemutató évszáma helyes (lásd a 154., illetve a 259. oldalon).
Zsigmond Ferenc nevének kimaradásáért a fontosabb tanár- és művészszemélyiségek életrajzi vázlatát tartalmazó névmagyarázó listából enyém a felelősség. Itt kell mejegyeznem, hogy kollegája tévesen informálta: Zsigmond Ferenc nem tanulmányi titkára volt az intézetnek, hanem főtitkára. Színháztörténeti szempontból működésének legfőbb hozadéka az a gépiratos intézménytörténet, amelynek részletes elemzése a kötet 13. oldalán olvasható. Úgy gondolom, hogy a jelzett elemzés, illetve a névmutató utalásai alapján szükséges és elégséges információ áll munkásságával kapcsolatban az olvasók rendelkezésére.
Észrevételeinek folytatását várva, tisztelettel üdvözlöm
szerző- és szerkesztőtársaim nevében is,
Lázok János
Kedves Uram!
VálaszTörlésCsak most olvastam a bejegyzéseit, hiszen a szerver nem jelölte ezeket vagy én figyelmetlen voltam. Az önkényes jelzőm valóban nem helytálló, de az anyagot még az Ön első bejegyzése előtt megírtam és bár gondoltam, hogy zokon veszi, nem módosítottam azt, nem számolva azzal, hogy továbbra is olvassa jegyzeteimet. Örülök , hogy megteszi és kíváncsi ezekre. Igaza van, a jegyzeteimnek választott nyilvánosság tekintetében is. Én, mi a történelmi hitelességben kívánunk itt-ott pontosítani. Időközben egy „közvéleménykutatást” végeztem a könyv egyes szövegrészletei kapcsán, az elérhető és érdekelt személyekkel szóban, másokkal írásban a világhálón.