Egy hajdani „adathordozó” 1.
Van egy könyvem, apró kis keménykötésű zsebkönyv, ceruzatartóval. Az a címe, hogy SZÍNÉSZEK NAPTÁRA ÉS ÉVKÖNYVE az 1895-ik évre. Szerkesztették. Vedress Gyula, színész-egyesületi titkár és Tóth Béla, színész egyesületi ellenőr. Amikor híjával vagyok a színházi élményeknek, mindig előveszem és beleolvasok, hiszen ebben a kalendáriumban benne van a hajdanvolt színészi élet ezer kis titka. A sok-sok darab és a sok-sok szerep, amit egy évadban játszott egy - feltehetően vezető - színész. Annyi darabot és annyi szerepet, amennyit manapság egy évad alatt egyetlen színház valamennyi színésze sem játszik el. Menő fej lehetett, az akkori idők sztárja, mert erre utalnak a szerepei, amiket gyöngy betűkkel szép sorban ceruzával beírt a határidő jegyzetekhez. Mert ezt a naptárat úgy szerkesztették hogy félhavonként külön feltüntethető volt benne az „Előadott színdarab, Játszott szerepem, Előlegkivétel frt. kr.” továbbá szerepel itt az „Előleglevonás, Nyugdíj % levon. Összesen , Félhavi fizetés, Járandóság” rubrika, hogy a színművész számon tarthassa mennyi jár még neki. Az „én színészemnek” nem sok érzéke volt a könyveléshez, mert a fizetéséről egyetlen adatot sem jegyzett be a naptárba. De nem, tévedek, mert egyetlen fizetési adatot csak találtam. Február hó 6. napján volt a „jut.ját” (jutalom játék), amikor is Sodoma pusztulása című színdarabban Willy szerepét játszotta és ezért 79 frt. 78 krajcárt kapott. Hogy ez jelentős összeg volt-e akkor vagy sem, azt nem tudom. Ahogy azt sem tudom az elmúlt évtizedekben kinek volt jutalomjátéka. Vagy ez már nem divat manapság? Nagy Béla Torz idők színháza című nagyszerű könyvében olvastam, hogy még a múlt század hatvanas éveiben Ihász Aladárnak és Gróf Lászlónak is volt jutalomjátéka pályafutásuknak 50. évfordulóján.
Próbálom megfejteni ki volt, milyen ember és milyen színész volt az egykori tulajdonosa ennek a kis naptárnak, hiszen amikor én vagy 30 évvel ezelőtt a váradi antikváriumban megvettem, Gróf Lászlónak az Ex-librisét találtam benne. De nem lehetett az övé, mert a jeles váradi színész és főrendező az 1895. naptári évben csak négy éves volt, tehát a kis könyvet valószínűleg örökölte. Persze, a Gróf László Ex librisét leáztattam, remélve , hogy megtalálom, amit keresek, de csak egy „csász. és kir. udvari hangszergyáros, zeneműkereskedő” reklámját találtam alatta. Évekig furdalt a kíváncsiság, hogy ki is lehetett ez a színész, akit magamban az „én színészemnek” neveztem el, de nem tudtam megfejteni. Csak a minap jöttem rá, ki is lehetett a naptár egykori tulajdonosa. De ezt a nyomozómunkát, ahogy a krimiben szokás a végére hagyom. Addig nézegessük a hajdani kalendárium lapjait, hátha találunk benne máig megfontolandó ötleteket. Itt van például a minden hónapot lezáró vonal alatti hirdetés, ami arra utal, hogy a jó kereskedők és vendéglősök már akkor is tudták, hogy a színészekre kíváncsiak az emberek a magánéletben is, és ezért érdemes a saját kávéházukba szoktatni őket, mert személyüknek vendégcsalogató, reklámszerepe lehet. „Szalkai Róbert „József főherceg” étterme és kávéháza Kerepesi út 79 szám, a Színész–palota közelében.- Kitűnő konyha. Olcsó kávéházi italok. – Színészeknek 10 % engedmény.” Kíváncsi lennék melyik erdélyi vendéglős, kávéházas, csalogatja manapság így a színészeket? Vagy manapság a színészeknek nincs már ilyen vonzerejük, ha a deszkákról lelépnek?
Időközben találtam egy érdekes korabeli adatot, ami némi eligazítást adhat a pénz akkori értékére vonatkozóan és amiből megtudhatjuk, mennyi is volt abban az időben egy emelt árú(!) színházjegy és egy vendéglői vacsora. Így fogalmat alkothatunk mit is ért abban az időben az „én színészemnek” a jutalomjátékért kapott 79 frt. és 78 krajcára. Kelemen István: Várad színészete című kiváló könyvében olvasom az első magyar szabadtéri színielőadás (az újkori Európában a második) műsorfüzete nyomán, hogy „ Az Elektra előadásnál külön színlap osztatik ki. Helyárak az előadásra. Ülőhely – I-III. sor 3 ft., IV-VIII. sor 2 ft., IX-XX. sor 1 ft. Biztosított állóhely 50 kr. Részvételi jegy a társas vacsorán és tánchoz 1ft. 50 kr.”
Időközben találtam egy érdekes korabeli adatot, ami némi eligazítást adhat a pénz akkori értékére vonatkozóan és amiből megtudhatjuk, mennyi is volt abban az időben egy emelt árú(!) színházjegy és egy vendéglői vacsora. Így fogalmat alkothatunk mit is ért abban az időben az „én színészemnek” a jutalomjátékért kapott 79 frt. és 78 krajcára. Kelemen István: Várad színészete című kiváló könyvében olvasom az első magyar szabadtéri színielőadás (az újkori Európában a második) műsorfüzete nyomán, hogy „ Az Elektra előadásnál külön színlap osztatik ki. Helyárak az előadásra. Ülőhely – I-III. sor 3 ft., IV-VIII. sor 2 ft., IX-XX. sor 1 ft. Biztosított állóhely 50 kr. Részvételi jegy a társas vacsorán és tánchoz 1ft. 50 kr.”
a TRANSZINDEX Fórumára írt jegyzet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése