Egy hajdani "adathordozó" 2

 Egy hajdani „adathordozó” 2.

 

 Színházcsinálók 1895-ben

Az „én színészem” naptárából azt is megtudom, hogy milyen színdarabban,  melyik szerepben  hányszor lépett fel egy hónapban, melyik társulatnál volt szerződése.  Mert akkoriban jó néhány színtársulat járta a magyarországi  városokat. Az „ORSZ. M. KIR.ZENE_AKADÉMIA” opera tanfolyamát nem számítva, négy színészképző iskola is működött. Rákosi Szidi magán Színésziskolájában külön osztályba jártak a „Drámai növendékek” és  különbe az „Operette növendékek”. E mellett volt még  a Horváth Zoltán Színészeti Előkészítő Iskolája, ahol a tanárok névsorában Latabár Kálmán nevét fedezem fel, aztán volt Solymosi  Gyakorló Színésziskola és volt a rövid nevű

Színészeti Gyakorló Iskola. De kellett is ennyi iskola, hiszen az akkori Magyarország területén,  a fővárosi és a kolozsvári államilag fenntartott állandó  színházakat is beleértve több mint 40 színtársulat játszott színházat. A vidéki színtársulatok száma e naptári  évben 38 volt. Kíváncsi voltam köztük hánynak volt Erdélyben a „Téli állomása”, ami nekem arról tanúskodik, hogy az adott városban létezett fűthető, színi előadásra is alkalmas  terem és így a társulat ott hosszabb ideig megmaradhatott. Ez állandó közönséget is jelentett, ami a truppot eltartotta. Csak úgy ámulok, amikor azt olvasom, hogy Deák Péter színtársulatának  téli állomása Szamosújvár és Deés volt. Fekete Miksa színtársulata pedig télen Hátszegen, Brádon és Szász-Sebesen tanyázott. De azon még jobban csodálkozom, hogy Pancsován, Lugoson, Erdődön és Oravicán is voltak télen magyar színházi előadások és egy-egy társulatnak ott volt a téli állomása. Brassót   Hajdú István színtársulata, Vajdahunyadot Kárpáthy György, Dévát Károlyi Lajos szemelte ki téli állomásnak. Krecsányi Ignác társulata Temesváron és Pozsonyban, Leszkai Andrásé Aradon játszott a téli hónapokban. Bosszankodom, hogy Nagyváradot abban az évben egyetlen társulat sem találta téli állomásra  alkalmasnak, hiszen akkor még csak a fából épített fűthetetlen nyári színkör létezett. És irigylem a 19. század végének szatmári közönségét, akik Makó Lajos színtársulatában18 színésznőt és 20 férfiszínészt láthattak  és a társulatnak a 13 tagú zenekarát is eltartották. Elcsodálkozom azon, hogy Mezei Béla színtársulata Sz.-Udvarhelyt választotta téli állomásának. Abban a társulatban 15 nő és 15 férfi színész volt. Gyorsan megnézem a mai székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatának létszámát. Épp a  felét, összesen 15 színészt számolok.

 Olvasom a színésznők és színészek  nevét. Zengzetes színésznevek, sok „i”-vel és „y”-nal a vezetéknév végén, ahogy ez már akkortájt divatos volt. Egyszer csak megakad a szemem egy ismerős néven, Janovics Jenő nevét olvasom Csóka Sándor színtársulatának férfiszínészei között. E társulat téli szállása Miskolcon volt. Nagy társulat lehetett, mert 20 női és 21 férfi valamint 4 gyermekszereplőt sorol fel a könyv és hozzá még „Zenekarigazgatót” és 16 tagú zenekart.

 Az „én színészem” is gyakran váltott társulatot, csak abban az évben három „direkció” vonzotta és játszott ott hosszabb-rövidebb ideig. Az elsőnek a nevét nem tüntette fel, abban a truppban  áprilisig 39 darabban 40 szerepe volt. Aztán átszerződött Makó direkciójához, ahol  két hónapig volt és „csak” 15 darabban játszott ( a Hamletben Leartest) . Innen a nyári szünet után Krecsányi  Ignác direkciójához  szerződött, ahol decemberig 32 darabban 35 szerepet játszott el. Madách Az ember tragédiája című művében négy szerepben láthatta a közönség.  A naptári feljegyzések tanúsága szerint egyetlen évadban 157 alkalommal lépett fel  és 86 darabban 90 szerepet játszott. Elgondolkodtató adatok egy mai színi direktornak is.

(A Transzindex  Színház Fórumára írt jegyzet)