Szinházi levél (4.)

 A vonat-színházról

Bizarr ötlete  támadt    színházunk művészeti igazgatójának. Én ugyan sehogy sem értem, mire  és kinek jó ez a színház-vonat vagy  személyvonat-színház.   Miért pont most,  évadnyitáskor  és éppen egy vakvágányon mutatkozik be a közönségnek a frissen kinevezett  vezető. Abszurd ötlet, homályos és kellően át nem gondolt célok érdekében vonatra ülteti és a frissen rendbetett kő színháztól mesze  vinni  a színházat évekig nélkülöző   közönséget. Még akkor is így van ez, ha a rendező szerint „fontos beépíteni a repertoárba ilyenszerű játékokat, melyek nem a megszokott színházi térben és körülmények között játszódnak”. De miért fontos ez nekünk, akik meguntuk a bábszínházi szűk gyermek székeket meg a lomos bejáratú mozi termet, és a filharmónia pódiumát és arra vágyunk, hogy végre beüljünk  az igazi színházba, az ott  megszokott helyünkre.  Nem óhajtunk a  TFG-től egy alkalmilag  bérelt   motorkocsin   Váradtól  Félix fürdőig  szimbolikus jelentéseket megfejteni. Mert nekünk már millió más szimbolikája van minden útba eső helyszínnek, így ennek a vasúti szárnyvonalnak is. Ez valójában már évek óta  egy holtvágány, olyan sínpálya, amely alól a Félix fürdőn túl megszökött a föld és amelyről  a síneket   ellopták vagy a Transferovial Grup leszerelte. Helyenként, mint a börtönrácsok  meredeznek az égnek  a sinek és a talpfák. Miért gondolja a rendező, hogy a nézők majd arra fognak asszociálni, amire ő szeretné és nem arra, hogy ez a sínpálya  a fürdő után hasonlatos a mi európai utunkhoz: suvadásos és tele van földcsuszamlással.  Ezek  csak szubjektív  meggondolások, amiért én ezt a színház-vonatot, vagy vonat-színházat messze elkerülöm. A legfőbb ellenérvem, teatrológiai, előadáselméleti vagy, hogy a mai kaptafát használjam „színház-antropológiai”. Ugyanis, ha a mai korszerű színház kidobta az ablakon a lélektani realizmust és a teatralitást helyezte előtérbe, akkor miért hozza  vissza a rendező a főbejáraton  a játéktérre és az előadásra és miért kell nekünk hiperrealista ( vagy inkább neo-naturalista) színházi térben színházat nézni? Miért  nem  a világot jelentő deszkákon robog a vonat, miért nem a színpadon rendeznek nekünk szimbolikus állomásokat vasúti  tereket? Igen, tudom az ellenérvet, hogy ez happening akar lenni. Csakhogy a happening alapkövetelménye a spontaneitás, annak a látszata, hogy most pár ember  eseményt mutat be.  Ha jó a rendezés és a színészi játék akkor működni fog a geniusz loci, létrejön a színházi varázslat és az utazás illúziója, akár a Transzszibéria, akár az Orient Expreszről legyen is szó.  Ezzel a rendezői szemlélettel holnap a Sárga ház  zárt osztályára fognak invitálni, hogy megnézzük Dürrematt Fizikusok című komédiáját. Jó, tudom én, hogy az első színész Theszpisz is egy közlekedési eszközön, (amit egyesek szekérnek, mások kordénak mondanak), csinált először színházat. De  az  vagy 2500 évvel ezelőtt volt.

 Ennyire azért nem kéne visszamenni egy happening vagy  performansz kedvéért.

Alburnus

A levél a Reggeli Újság mai számában jelent meg.