Szinházi levél (13.)

Talált mondatok

Ez a levél ajándék, olyan karácsonyfadísz, amit én kaptam, pontosabban találtam, néhány  bölcs ember gondolatinak karácsonyfáján. Talán éppen azért akasztották oda, hogy megajándékozzanak minket ebben a ricsajos tobzódó, talmi világban szellemi értékkel. Ezért adom most én is tovább minden kommentár nélkül mindazoknak, akik vágynak az ilyen értékekre és szívesen fogadják .

„Mindenki színész, tehát akármit megtehetünk akárki előtt, csak színház.” Mi a gyanús ebben a gondolatban? Egyrészről teljesen igaz: azért járunk színházba, hogy megtaláljuk az életet, de ha nincs semmilyen különbség a színházon kívüli élet és az odabenti élet között, akkor a színháznak nincs semmi értelme. Ezért nem érdemes színházat csinálni. De ha elfogadjuk, hogy az élet a színházban jobban látható, olvashatóbb, mint odakint, látjuk, hogy ez egyszerre ugyanaz és egyszerre kicsit más.”  Peter Brook

 „A színház nyersanyaga nem a színész, a tér, nem a szöveg, hanem a néző figyelme, a tekintete, hallgatása, gondolatai. A színház a néző művészete”. Eugenio Barba

„A színháznak olyan helynek kell lennie, ami a szó mindkét értelmében reflektál a politikai valóságra. Az ókori Görögországban a színház volt a kizárólagos tömegmédium, melynek segítségével az emberek jobban megérthették az alapvető konfliktusokat. Ma viszont a színház kisebbségi gyakorlat, amelytől nem várható el, hogy közvetlen politikai hatást gyakoroljon. A színház és politika viszonyát hasonlóan gondolom el, mint Brecht, amikor a húszas években Pis­ca­torral vitázott erről: a színháznak kérdéseket kell felvetnie, el kell minket bizonytalanítania a politikai, a nemzeti és más identitások felől, rezonálnia kell a bennünk lévő törésekre, és ezek artikulálásához meg kell találnia a megfelelő formát”. Hans Thies Lehmann

„Az emberek már nem járnak színházba. Ez történik a világon mindenhol, és most Romániában is. A színház átkerült a politikába, és a televízióban folyik. Az emberek jobban szeretnek otthon, papucsban ülni. És amikor színházba mennek, az, amit látnak, tulajdonképpen nem lepi meg őket, nem mond nekik semmit az életükről, nem sokkolja őket.”  Andrei Serban

 „Sötét, depresszív, cinikus, szadista, negatív... - a német színház csak ilyen impulzusokat küld felénk, és ez mára megfertőzte az egész európai színházat. Mindenhol a német színházat utánozzák.”   Andrei Serban

„Ó, vannak színészek, én is láttam játszani - s hallottam dicsérve másoktól, nagyon pedig -, kik, Isten bűnül ne vegye, se keresztény, se pogány, se általában ember hangejtését, taghordozását nem bírva követni, úgy megdölyfösködtek, úgy megordítoztak, hogy azt gondolám, a természet valamely napszámosa csinált embereket, de nem csinálta jól, oly veszettül utánozták az emberi nemet.” W. Shakespeare

„Hozott világirodalmi anyagból minden mérték utáni átigazítást vállalnak a színházak. Csáky szalmájaként villázzák a drámaszövegeket diplomás lumpenrendezők meg kontár önmegvalósító halandzsahabarók, ókonzervatív álreformerek meg kövületes hagyományokkal elégedetlen újraértelmezők, államilag-önkormányzatilag támogatott hivatalos színházak és alapítványoktól segített fringe társulatok. Szabadon átszabnak. Tótágast állítják a cselekményt. Színházi klippé metélik a lineáris történést. Áttolják a mesét tetszés szerinti évszázadba. Farmert húznak a rokokóra és az ókorra. Lomha fejű rendezők beérik a korszerűsítést mobiltelefonnal. Nemeket cserélgetnek. Összegyúrnak ellenlábasokat egyazon szereppé. Megfejelik a cselekményt egykorú dalokkal, versek beillesztésével vagy operaáriákkal, elnyűtt slágerek ingerlő szembefordításával. Fölforgatják a jelenetek sorrendjét. Megerősítik mindazt, amit megértettek a szövegből, kihúzzák, amit nem értettek meg. Szabadon garázdálkodnak klasszikusok szövegeivel, ha nem élveznek már jogvédelmet.” Molnár Gál  Péter

 Alburnus

(Az írás a Reggeli Újság tegnapi számában jelent meg )