Szinházi levél (15.)

Egy hajdani Liliomfi és az egykor komédiások

A címben szereplő komédiás szót, kérem, ne tekitse a nyájas olvasó sértésnek, hiszen az sokkal inkább a nagyrabecsülés jele azok iránt, akik hajdanában a romantikus színházi világban Thália papjai, igazi vándorszinészek voltak és elképesztő munkával, emlékezettel és energiával művelték ezt a szép hivatást. A minap említett 1895-ös szinészévkönyvben olvastam, hogy annak  tulajdonosa egyetlen naptári évben három társulatnál, vagyis ahogy akkoriban mondták,  három „direkció”  alatt  játszott. Az első truppban áprilisig 39 darabban 40 szerepet alakított, köztük a Liliomfit is. Aztán átszerződött Makó direkciójához, ahol csak   két hónapig volt, de mégis 15 darabban játszott ( pl. a Hamletben Laertest). Innen a nyári szünet után Krecsányi  Ignác direkciójához  szerződött, ahol decemberig 32 darabban 35 szerepet formált. Például Madách Imre Az ember tragédiája című művében négy szerepben láthatta a közönség.  A színész naptári feljegyzéseinek tanúsága szerint egyetlen évadban 157 alkalommal lépett fel  és 86 darabban 90(!) szerepet játszott. Ez  manpság egy egész színészi pálya szerepvilágát jelentené, de mindenképpen elgondolkoztató adatok egy mai színházi embernek, amikor a színházakban sokszor hetekig műsorszünet van. Száz évvel ezelőtt az akkori Magyarország területén, a fővárosi és a kolozsvári államilag fenntartott állandó  színházakat is beleértve több mint 40 színtársulat játszott színházat. A vidéki truppok száma 1895-ben  38 színtársulat volt. Hogy hánynak volt Erdélyben a „Téli állomása”, ami  arról tanúskodik, hogy az adott városban létezett fűthető, színi előadásra is alkalmas  terem? E  helyeken a társulat  hosszabb ideig megmaradhatott és ez állandó közönséget is jelentett, ami a truppot eltartotta. Csak úgy ámulok, amikor azt olvasom, hogy Deák Péter színtársulatának  téli állomása Szamosújvár és Deés volt. Fekete Miksa színtársulata pedig télen Hátszegen, Brádon és Szász-Sebesen tanyázott. De azon még jobban csodálkozom, hogy Pancsován, Lugoson, Erdődön és Oravicán is voltak télen magyar színházi előadások és egy-egy társulatnak ott volt a téli állomása. Vajon ezeken a helyeken van-e még, no nem színház, hanem magyar iskola? De sorolhatnám tovább azokat a helyeket, ahol a nagyérdeműnek télen is  magyar színházi élményben volt része. Így említhetném Brassót, Vajdahunyadot, Temesvárt Aradot. No és nekünk, itt a Körösparton ki csinált színnházat? Nagyváradot abban az évben egyetlen társulat sem találta téli állomásra  alkalmasnak, hiszen akkor még csak a fából épített fűthetetlen nyári színkör létezett. De nehogy már azt gondoljuk, hogy ezek a társulatok olyan kicsi pár színészből összszedett népség volt. A 19. század végének szatmári közönsége például  Makó Lajos színtársulatában 18 színésznőt és 20 férfiszínészt láthatott  és a társulatnak volt  egy 13 tagú zenekara is. Elcsodálkozhatunk azon, hogy Mezei Béla színtársulata Székely-Udvarhelyt választotta téli állomásának. Abban a társulatban 15 nő és 15 férfi színész volt.  A mai székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatnál ma ennek csak  a  fele, összesen 15 színész van.

Alburnus