Szinházi levél (16.)

Színdarabok és szerepek egykoron

Azért ne gondoljuk azt, hogy hajdanában, az egy évadban 157 alkalommal színpadra lépő „színész” főleg csak a korszak gyenge kis fércműveiben játszott. Persze, a  legtöbb ilyen színházi tákolmány volt. De ezek egyetlen előadás után eltűntek a süllyesztőben és csak ritkán értek meg két  előadást. Az előző leveleimben emlegetett ismeretlen színész évkönyvének feljegyzéseiből számomra az is kiderült, hogy azokban az  időkben - egy év alatt- a vidéki társulatoknál hány és milyen  klasszikus darabot játszottak.  Ez a három társulatnál is fellépő  színész igazán nem panaszkodhatott, hogy csak giccses darabokban szerepelt,  mert  az 1895. évben az egyik társulatnál eljátszotta, Rómeót, majd a másik társulatnál Párist. És  játszotta a Hamletben Laertes szerepét  is. A télen Temesváron állomásozó Krecsányi társulatánál Szophoklész  Élektra című tragédiájában Oresztész szerepét alakította, olyan  Élektra mellett, mint Jászai Mari. És ugyancsak Jászai Mari partnere volt Mortimerként  F. Schiller Stuart Mária című darabjában. A magyar klasszikusok sem voltak idegenek ettől a színésztől, hiszen, az csak természetes, hogy a 86 játszott darab közt ott találtam a Bánk bánt és Az ember tragédiáját. Katona József művében Ottóként lépett színre,  Madách művében négy szerepet is játszott. Az akkoriban és az óta is sikerrel előadott Brandon Thomas darabban, a Charlie nénjében    a címszerepet játszotta. És akkor itt kanyarodjunk el egy kicsit és nézzük meg, hogy azokban az években, amikor bérletrendszer még nem volt, mit kedvelt a közönség, mit játszhattak el többször is,  nem csak egyetlen alkalommal. A Charlei nénje kétségkivül nagy siker volt, mert egymás után 4  alkalommal játszották. Sardou: Szókimondó asszonysága divatos darab volt, mert a bejegyzések tanúsága szerint Neiperg szerepét mindhárom társultnál játszotta összesen 11 alkalommal.   Érdekes, hogy G. Hauptmann:  A takácsok című darabja 11 előadást ért meg és éppen az augusztusi hónapban, ami  arra utal, hogy a nyári hőség nem tántorította el a közönséget  az ilyen „munkásmozgalmi” darabtól sem. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy az akkori államhatalom ezt a Hauptmann darabot nem nézte jó szemmel, mert a hatóságok betiltottak! Ugyancsak az augusztusi - a mai időkben színházmentes - hónapban 13 alkalommal ment, Adolphe d’Ennery: A gyermekrablónő című darabja. Az operett sem volt idegen a  korszak színházi világától, hiszen az éves felsorolásban olyan klasszikus operettet találtam, mint Offenbach Varázsfátyola, ami hét előadást ért meg.

Kíváncsi voltam hány tagja volt akkoriban az Országos Magyar Színészegyesületnek.  Ez az egyesület valószínűleg afféle érdekvédelmi, szakszervezeti szervezet volt, ahol számon tartották a pályatársakat, s ha kellett azoknak átmenetileg segélyt is adtak.  A naptár hosszú névsorát végigszámolva megtudtam, hogy az Országos Színészegyesületnek  2185 tagja   volt.  Ebből 1062 volt  a „működő” , vagyis  szerződéses tag.  A nyugdíjazottak száma  mindössze 27. Pályaelhagyó,  kilépett összesen 201 színész és 9 tagot  zártak ki. Meglepően nagy a kereszttel jelölt „elhaltak” száma: 218. Viszonylag magas a szerződés nélküli, nem „működő”, munkanélküli színészek száma is 668. Igaz, nem tudom milyen periódusra vonatkozik az adat, a Színészegyesület megalakulása óta haltak meg ennyien vagy  az előző 1894. évben.

 Nem tudom, ma hol tartják számon ilyen alaposan  a színészeket, azt hiszem sehol. És még  két érdekesség: az egyik, hogy a „működő” színészek közül mindössze 6 (hat) színész játszott egy évben három társulatnál is. A másik érdekesség, hogy az egész naptárban egyetlen egyszer sem írták le azt a szót, hogy színművész, pedig nemcsak csepűrágók voltak, hanem olyan nevek is, mint Jászai Mari, Szentgyörgyi István, E. Kovács Gyula.

Alburnus

 A Reggeli Újságnak írt változat