A TRANSZINDEX Hamlet deszka&vászon Fórumra írt jegyzetek

Szócikk-kommentár Tompa Gábor színházi magánszótárához (20.)

San Diego (112.o.)

Ez a szócikk sok derűt hozott nekem a borús téli napokon. Hirtelenjében nem is fogtam fel, hogy van az, hogy Tompa Gábort ott a messzi San Diegóban csak úgy ukmukfuk tanszékvezetőnek nevezik ki. Ott tanít, de itthon sem a Babeş-Bolyain, sem a szülővárosa színi egyetemén nem. Vajon miért? Mert nincs neki dr.-i címe, mondja a másik énem? És ott a dr. nélkül is lehet? Az is átfutott az agyamon, hogy ájsze, a vásárhelyieknek ott protekciójuk van, mert ugyebár a szintén „flekkenfalvai” Both Andrásnak sincs (feltüntetve) dr. címe. Hát ... ezek után milyen lehet ott a színvonal?

Bezzeg itthon. Hamarjában végigböngésztem szűkebb pátriánkban a teátristákat okító szépreményű nemes urak és úrhölgyek névsorát. Szinte mindenkinek van ám dr. vagy legalább drd. címkéje. És akkor az agyamban feed back lészen. Vagyis, hogy nálunk azzal a címkészlettel, amilyen TG-nak van, legfeljebb gyakornok vagy segédtanár lehetne, úgy 8-900 RON fizuért (+25%, de azt levonják!). Mert ugyebár a mi európai hírű igazgató főrendezőnknek, ha nincs se kicsi, se nagy dr.-i-ja, mitől is lenne alkalmas a komédiások képzésére? De már gondolkodom azon, hogy indítanom kéne, mondjuk Apahidán, egy teátrista magánegyetemet, ahol kizárólag a könnyű és vidám szennyház művészeinek árulnám a magiszteri diplomát és a doktori címeket. Milyen szép is lenne, amikor fekete talárban vagy tógában (majd a jelmeztervezőm eldönti mi illik oda) ünnepélyes keretek között letennék a „Piszokráteszi” (ezt a szót Németh Lászlótól plagizáltam) esküt, hogy mindhalálig gyógyítják a szennyházban a könnyű műfaj sebeit, a poéntalanságot meg az érthetetlen beszédet. És szilveszterkor is azon lesznek, hogy némi kis poén-mákonnyal derűre borítsák a több % fizetéslevonással megbúsított nagyérdeműt. Remélem, rövid időn belül akkreditálnának minket és Californiából kizárólag az apahidai kampuszba jönnének okulni a studentek. És megtanulnák, hogy az amcsik alaptalanul sajátították ki az álmokat. De itt aztán rájönnének, hogy nemcsak „amerikai álom” van, hanem van „erdélyi is”. A „rossz álom” , mint ez a jegyzet, amit így is meg úgy is lehet értelmezni, mint a posztdramatikus színházat.