A TRANSZINDEX Hamlet deszka&vászon Fórumra írt jegyzetek
Szócikk-kommentár Tompa Gábor színházi magánszótárához (24.)
Teatralitás (133.o.)
Próbálom magamban értelmezni mindazt, amit egy kritikusnak a cikkében Tompa Gábor kifogásol. Vagyis azt a mondatot, aminek a befejezése ez: „a teatralitás egy kerülőút”. Valami nem stimmel. Mert más-más jelentésben használják a teatralitás szót. Gyorsan megnézem az értelmező szótárban, mit is jelent ez a szó, hátha én nem jól tudom. Ott írva vagyon, hogy a teatralitás „Színpadias, színészies, hatásvadászó, eltúlzott, őszintétlen”. Ebből az első kettő akár pozitív jelző is lehet, a másik kettő már pejoratív jelentésű és a rossz színházra illő. Egyedül az őszintétlen szóval vagyok én megakadva. Mert ha a színház konvenció, ahol „a színpadon játszók azt hiszik, hogy a nézőtéren ülők azt hiszik”, hogy ... , akkor el kell fogadnunk mindenféle teatralitást és mindenféle kerülőutat. Vajon nem kell olykor-olykor kerülőutakat választani a színházban is? Én nem tudom ki írta a kifogásolt színikritikát, de elmondanám neki, ami a kerülőútról eszembe jutott. B. Brecht: Galilei élete című tandrámájából egy nagyon bölcs mondást idéznék, ami cáfolja a színházi és a közéleti kerülőút elvetését, sőt azt állítja, hogy arra bizony szükség van. „Ha a nehézségeket nézzük, könnyen lehet két pont közt a legrövidebb út a görbe.”
Heterogén színházi életünkben egyesek teljesen elvetették a realizmust a játék szintjén, viszont nagyon is realisták, lettek verbális szinten, ott, ahol néha a kerülő út üdvösebb lenne. A példa kedvéért menjünk egy kissé a hétköznapi, a reális „egyenes úton” és mondjuk ki a legújabb német színházi módiról hallva, hogy „Nem, baszom az anyja hugyos németjének,/ Huncfut, aki hódol ocsmány manérjének.”. Vagy ennyire azért nem lehetünk realisták a színházban, de még itt a Fórumon sem? Igaza van az olvasónak, hiszen ott ülhetnek a nézőtéren a gimnazisták, és az érzékenyfülű anyukák is a leánykáikkal, akik nem azért viszik a gyermeküket a színházba, hogy ott a trágár szövegeket megtanulja. Olyanokat is, hogy „kurvanyjok”, vagy „faszariságom”. Úgy vélem, az ilyen szövegeknél tényleg „teatralis kerülőutat” kellene választani és félretenni a kocsmai realitást. Mert, bár a fentebb idézőjelbe tett trágárságokat Csokonai Vitéz Mihály írta le A borital mellett című versében, én egyetlen magyar szakos tanártól sem hallottam, hogy ezt a verset házi olvasmányként ajánlotta volna a tinédzser korú diákok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése