Szócikk-kommentár (22)

A TRANSZINDEX Hamlet deszka&vászon Fórumra írt jegyzetek

Szócikk-kommentár Tompa Gábor színházi magánszótárához (22.)

Misszió (92.o.), Találkahely (126.o),

Mióta én színházba járok, tehát közel 65 éve, alig volt olyan színi évad, amelyben ne lettek volna küldetéstudattal rendezett előadások. Mert hol a proletkultosra átfestett „vallani és vállalni” elve alapján rendezett X elvtárs, hol a nemzetféltéssel párosuló nemzethalál rémét vélte elénk tárni Y bátyja, hol meg az egyedül üdvözítő tiszta művészet küldetéstudatával Z úr szólt hozzánk megújult színházi formanyelven. Nem hiszek én abban, hogy a színház meglehet „küldetéstudat” nélkül. Nem hiszek, mert míg a világ világ, soha nem volt úgy, hogy a színház közvetlen vagy közvetett módon ne akart volna korához szólni, ne akarta volna annak torzulását, erényeit, bűneit és népének romló vagy romlott karakterét a maga módján, vagyis „tükör által homályosan” megmutatni. Az csak a közönség felkészültségén, színházi látásmódján és intelligenciájának „g” faktorán múlik, hogy mikor érzi az előadás egészét erőszakoltan politizálónak, vagy finoman asszociatívnak.

Hát igen, a közönség számára a színház már születése óta találkozó hely, ahová nemcsak művelődni megy, hanem társasági életet élni. Találkozni a szellemi társakkal, a közös elveket vallókkal vagy a közös ízléssel felvértezettekkel. Akikkel szót válthatunk az előadásról s arról , hogy az adott estén talán még Shakespeare vagy Büchner is jelen van. Mert a színház komplex élmény. Olyan valami, amiben benne van az előadáson túl a környezet és a helyszín varázsa is, no meg nézőkön végigfutó „érzelmi fertőzés”. Sajnos, egyes rendezők, megfeledkeznek a színháznak a társasági életet biztosító szerepéről és időnként két órára, vagy annál is többre a székhez láncolják a nagyérdeműt. Elorozzák ezzel tőle annak lehetőségét, hogy beszélgessen egy ritkán látott ismerőssel, megmutassa az erre az alkalomra vett cuccát, üdítővel oltsa szomját, vagy éppen elvégezze folyékony természetű szükségletét.